Bicajjal Hollandiába 2. rész: forgalomtechnikai megoldások és egyéb érdekességek

Túrám során - ha csupán nagyon szűk és élményszerű tapasztalatokkal is - de gazdagodtam, ami a városi közlekedést és túrázási szokásokat illeti. Ezekről szeretnék az alábbiakban beszámolni pluszba, mert úgy gondolom, érdemes tudni, más országokban mit tapasztaltam.

Nem fogok ódákat zengeni egyik ország vezetési stílusáról sem, mert mindenhol látni szabálytalankodást, gyorshajtást vagy szabálytalankodó kerékpárost. Ám egy dolog biztosan pozitívabb: vannak alapszabályok, amiket betartanak, még ha batár nagy városi terepjáróval is közlekednek.

Ami a kerékpározást illeti, tudják, hogy a drótszamáron puhatestű ül, és ezért néha már számomra "idegesítően" türelmesek és megértőek. Véleményem szerint kezdenek túllépni azon a szemléleten, hogy mindenképpen gyorsítani kell a közlekedést, így az autóvezetők is sok helyzetben nem veszik annyira vérre menően komolyan, ha valaki feltartja őket, vagy bénázik előttük. A lényeg sokkal inkább a biztonságos közlekedésen van és nem a gyorsaságon. (Ami aligha lehet gyors, mert városokon belül bármennyire nyomja az ember a gázpedált, úgyse tud sokkal gyorsabban haladni.)

Éppen ezért Hollandiában olyan forgalom-szabályozó műtárgyak tömkelegével találkoztam, amelyek itthon bizonyára kivernék a biztosítékot, ha már az egyirányú utcák kerékpárosok számára való megnyitása is soha nem látott vitákat kavart - holott ez nyugaton már régóta bevált módszer volt akkor. 

Az alábbiakban pár érdekes dolgot szeretnék bemutatni, amivel itthon még nem találkoztam:

Túrám elején egy burgenlandi bicajos pihenőnél álltam meg hosszabb ideig. Tulajdonképpen ez egy kivétel volt, mert rögtön beetettek egy ilyennel, aztán egész utam alatt ez volt a legkorszerűbb és legfelszereltebb. Volt közkút (ami ritkaságszámba ment), bicajtámasz, és ami kiváltképp tetszett, egy láda amiben bicaj szereléshez használandó eszközök voltak, kis fém drótokon (hogy ne lehessen annyira könnyen elvinni). Akinek pedig ez sem lett volna elég, két fa napozó ágyikó is a kerékpárosok kényelmét szolgálta.


Ez a tábla már Németországban fogadott, és nem emlékszem rá, hogy bármerre amerre eddig jártam, láttam volna ilyet. Nem a gyalog-bringaút táblára gondoltam, hanem a lóval behajtani tilosra. :-)
Még abszurdabb volt számomra, hogy egy ösvény vezetett a bringaút mellett, és arra kitettek egy lovasút táblát, ami meglepetésszerűen kék alapon egy pacit tartalmazott.
Pár éve ugyan hallottam, hogy a közép-európai országokat a lovasok paradicsomának tekintik nyugaton, mert ott eléggé le van korlátozva, hogy merre lehet nyargalászni. Azért ezt mégse hittem volna.

Szintén Németország, és szintén egy tábla. Nem azért, mert ez a heppem, csupán a német bringás útvonalakat ilyen táblákkal tűzdelik telis-tele, hogy nehogy eltévedjenek, akik ismeretlen tájon tekernek.
Érdemes megfigyelni, hogy vannak kiegészítő kis táblák, amelyek tulajdonképpen a bicajos útvonalakat mutatják. Ezek behálózzák az egész országot, úgy mint nálunk a turistautak.
Nekem a Rajna mentit kellett követnem, azaz a kék alapon sárga bicajos táblát, aminek a kerekei helyére az EU csillagait pakolták.

Ezt a képet azért nem tudom kihagyni, mert Heidelbergben éreztem először, hogy van bringás közlekedés Németországban is. Ezen a hídon pár perces ott tartózkodásom alatt kerékpárosok tömegét láttam, és érezni lehetett, hogy már csak 600 km-re lehet Hollandia. :-)
Igazából eddig is voltak már városok, ahol láttam bringás dolgokat, de itt találkoztam először olyan bicajos áradattal, aminek az érzése szívet melengető volt.
Őszintén szólva engem meglepett, hogy Németországban, amerre én jártam, ennyire gyerekcipőben jár a bicajos városi közlekedés, így merem állítani, hogy Budapest (főleg a belváros) ténylegesen büszke lehet az elmúlt évek eredményire. Azonban azt érdemes tudni, hogy nagyon változó a városok bringás infra minősége, mert ahogy közeledtem Hollandia felé, úgy javult.


Végül Hollandia: hadd kezdjem egy olyan példával, ami szerintem tükrözi a közlekedéshez és a kerékpározáshoz való viszonyukat. Ez nem más, mint a képen látható ferde-tölcsérszerű kuka, ami elsőre nekem nem volt evidens, hogy miért is jó így.
Tulajdonképpen a válasz egyszerűbb, mint hittem: a lényege, hogy menet közben lehessen repíteni bele a szemetet, és ne kelljen megállni egy másodpercre se.
Annak ellenére, hogy a városokban főleg a sétálórészes belvárosok nem éppen a legtisztábbak, a kukák környékén nem nagyon láttam szemetet, amiből arra következtettem, hogy igen jó a célzóképességük.


Hogy maradjak szintén holland példáknál, ez rögtön a határnál fogadott. A település szélén a kerékpársávok mellett ezt a forgalomlassítót építették ki, ami pár perces tapasztalat alapján megtette hatását. Ezáltal olyat, mint itthon nem nagyon tapasztalni, hogy valaki "elfelejtené" levenni a gázpedálról a lábát, ha lakott területre ér. Néha amúgy kisebb forgalmi torlódásokat okoz, amikor az autóvezetőknek kell illedelmességből vizsgázni. Kíváncsi lennék itthon kialakulna-e a "Két kecske találkozott egy pallón" tanmeséhez hasonló eset.

Egy ideje van egy "vitám" egy csömöri lakossal a csomorihirek.com-on, aki hosszasan amellett érvel, hogy minél több utat építünk, a forgalom annál inkább eloszlik, így mennyire jó volt megépíteni a 3-as számú bekötőutat. Érvként pedig pont Hollandiát hozza fel, hogy ott a legsűrűbb az úthálózat. Nos én csupán annyira értek a forgalomszervezéshez, amennyit utána olvastam és pluszba pár konferencián vettem részt. Ezek alapján illetve saját tapasztalataim révén mondom azt, hogy Hollandiában ugyan tényleg rengeteg út van, ám ez a kép nem hasonlítható a új csömöri úthoz (ahol két forgalmi sáv lesz, semmi más).

Meglepődtem, hogy itt lakott területen kívül is gyakran közös útfelületen vezetik a kerékpáros és autós forgalmat. Ugyan nem ismerem a konkrét okait, de mindenképpen szimpatikus, mert ez nem egy nagy forgalmú főút, és így nem kellett ahhoz még inkább belebarmolni a természetbe, hogy a kerékpáros forgalmat is biztonságossá tegyék. Kicsit úgy éreztem, olyan, mintha egy régi földutat tettek volna aszfaltossá anélkül, hogy ezzel nagyobb forgalmat generáltak volna.

Utolsó holland példaként pedig a kör alakú fekvőrendőrt mutatnám be, ami ugyan nem emelkedik ki annyira, mint az itthoni, de a célját eléri.
Fekvőrendőrből amúgy látni annyi félét és fajtát, hogy nem hittem a szememnek. A legérdekesebbet sajnos esős nap miatt elfelejtettem lefotózni, holott az hosszanti irányban volt az útfelületbe beépítve. Szerencsére googlemapsen meg lehet tekinteni, így aki van annyira fanatikus ezeket illetően, mint én, itt megnézheti.
Persze az már megint egy külön kérdés, hogy hogyan tudják úgy megépíteni, hogy az autóknak ne érjen le az aljuk, mert itthon gyakran még a hagyományosat sem sikerül rendesen kivitelezni.

Érdemes megjegyeznem, hogy holland ismerőseimnél kisebb értetlenkedést és derültséget váltottam ki többször is, mikor a fenti fotókat készítettem. Így be kellett számolnom a miértekről, bár annyira nem lepte meg őket a dolog, hiszen már megérkezésemkor éreztem, egészen beloptam magam a szívükbe, hogy biciklivel utaztam. A legjobban azonban az az elismerés tetszett, mikor megjegyezték: "Örülünk, hogy holland módra jöttél el hozzánk."