Mobilitás vagy autómentesítés?

Ezen a héten kerül megrendezésre az Európai Mobilitási Hét, azon belül pedig az Autómentes nap. Ennek kapcsán tavaly is írtam róla, idén pedig azon töprengtem el, hogy egy annyira autóközpontú társadalomban, mint a miénk, jó-e az autómentes szót használni, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal inkább a mobilitásra kellene a hangsúlyt helyezni.

 
Az utóbbi években egyre inkább azt lehet tapasztalni, hogy ahogy nő a mindennapi kerékpárhasználat, illetve az igény arra, hogy egyre többen pattanjanak nyeregbe, úgy kezd egyre inkább elmosódni és értelmetlenebbé válni, mikor valaki autósokról, biciklisekről beszél.

Ennek ellenére sajnos főleg a rádióból (hiszen autóban ülve passzívan mi mást csinálhatna az ember?), de egyéb médiacsatornákból is állandóan hallani a szokásos sztereotípiákat, ezzel tovább erősítve a közvéleményben, hogy minden rendben az ország közlekedésével, csupán az állambácsi tehet minden rosszról.

Holott  tulajdonképpen pont arról kellene beszélni, hogy nincsenek autósok vagy biciklisek vagy tömegközlekedők. Emberek vannak, akik közlekednek. 
Amennyiben pedig valakinek nem szükséges a munkájához vagy az úti céljához az autó, abban az esetben logikus döntések alapján induljon el, ne megszokásból, presztízsből használjon autót.

Szerintem nonszensz az, hogy egy ember egy autóban ül, hiszen ez az ami a dugókat okozza, nem pedig az előttük 20-25-tel haladó biciklis, aki negyed akkora helyen elfér, mint egy autó. 

Nah azért nem ez a cél! :-)

Persze nem érdemes csupán leszűkíteni a mobilitást a kerékpárhasználatra vagy közösségi közlekedésre. Vannak olyan megoldások is, amelyek itthon még szinte ismeretlenek, ilyen például a munkahelyi közlekedési terv, amely nyugaton sokkal népszerűbb, mint itthon. Alig ismert a telekocsi rendszer, melynek a lényege pont az, hogy többen utazzanak egy autóban, vagy a távmunka mint legjobb módszer a forgalmi dugók csökkentésére, ám itthon egyelőre alig elterjedt.


Sajnos számtalanszor kell szembesülnöm vele, hogy itthon sokan személyük elleni támadásként élik meg, ha megkérdezik tőlük, volt-e értelme a sarki közértbe autóval menni, vagy miért nem képesek a sebességkorlátozásokat betartani, és esetlegesen miért várják el az állambácsitól, hogyha nekik nincs pénzük benzinre, akkor azt támogassa (ez alól kivétel persze az akinek a munkájához elengedhetetlen). A behajtási díjat már nem is merem említeni, ami pont a zöldben lakó külvárosi, agglomerációs emberek értelmetlen autóhasználati szokásait próbálná meg a pénztárcájukon keresztül ésszerűsíteni.

Már nincs hova szélesíteni, mégis dugóban áll!

Alapvetően éppen ezért érzem úgy, hogy itthon ameddig a többség a BKV-ra mint egy szükséges rosszra tekint, a biciklire pedig mint egy kis réteg szórakozási eszközére, addig náluk pont ellenkező hatást fog elérni az autómentes szó. Így legelsőként a köztudatba azt kellene bevésni, hogy az "amerikai" autós álom nem működőképes, és az autóreklámokban látott üres városi utakon való száguldás soha sem fog bekövetkezni.

Ehhez azonban látni kellene a miérteket és azt, hogy autóban ülni nem passzió vagy szórakozás, így miért ne lehetne a jobb tömegközlekedésért kiállni (hiszen azon hasznosan lehet az utazási időt eltölteni), vagy kerékpárral közlekedni (legalább a napi testmozgás megvan, és jót tesz a közérzetünknek), vagy ha már mindenképp autóban kell ülni, akkor megszervezve elvinni az útba eső embereket is, hogy legalább ők ne álljanak előttünk idegesen a dugóban, és legalább ők pihentebben érkezzenek a munkahelyre.
Ha már ezeket sikerülne elérni, talán jobban bevenné a köztudat az autómentes szót is, hiszen a mobilitás és az "autómentesítés" kéz a kézben együtt jár.