Együtt közlekedünk???

Kedves közlekedő ismerőseim!

Az elmúlt hónapokban 3 olyan esettel volt alkalmam találkozni, ami az alábbi poszt megírására késztetett. 3 olyan eset, ami nekem mindennél jobban bebizonyította, hogy NEM jogosítvány függő, hogy mennyire tartjuk be a szabályokat (vagy egyáltalán tudjuk azokat). Kétszer bringán ültem, egyszer autóban. 


Mai napig foglalkoztat, hogy mit mondanak a gyereküknek, amikor az oda áll eléjük, és megkérdezi:

- Apu/Anyu, mehetek suliba bringával (egyedül, rollerral, gyalog, stb.)?

Vajon vannak-e magukhoz annyira őszinték, hogy azt a választ adják:

- Nem kisfiam/kislányom, mert az apád is úgy vezet, hogy ezért te veszélyben lennél.

Az első kettőnél mai napig nem értem a vezetőket, hogy miért a másik nevelésével vannak elfoglalva, és lesznek önjelölt KRESZ-professzorok, amikor totál hülyeséget óbégattak.

Az 1. képnél egy PÁV vizsgával is rendelkező taxis oktatott ki, hogy miért megyek át a kanyarodósávján, amikor nekem piros a lámpa (ami a Hungária körútra jelez pirosat...).



A másodiknál pedig azt sérelmezték, hogy miért nem az út szélén közlekedek, amikor épp balra kanyarodok... (balra kitett kézzel, kb. 25-tel mentem egy 30-as övezetben, ahol meglehetősen hirtelen ért a fenekembe, és nyomogatta a gázpedált.)




A 3. eset pedig a 4-es főúton autóval volt, ahol folyamatosan azt kellett figyelni, hogy az engem előző nehogy frontálisan menjen bele a szembe jövőbe. Holott az átlagtempó nem a táblán jelzett volt, és mégis egyeseknek ez sem volt elég...

Kérdezem én, mikor jutunk el oda, amikor az ember - közlekedjen bármivel - vigyázni fog a gyengébbre? Ha kamiont vezetsz, az autósra, ha autóval a bringásra, motorosra, ha bringával a gyalogosra? Amikor alap lesz, ha zebrán megy át valaki, nem lehet a hibás, ha elütik, hiszen ott csukott szemmel is át kell tudnia menni? Miért a másik nevelésével foglalkozunk, ahelyett hogy a saját vezetésünkre figyelnénk, és arra, hogyha a másik véletlenül hibázik, akkor azt kivédjük? Mert igen, úgy gondolom, hogy ameddig mi emberek vezetünk, fogunk hibázni. És éppen ezért figyelnünk kellene egymásra, és nem kioktatnunk a másikat. 

Talán egyszer eljutunk oda, hogy Együtt Közlekedünk, és több lesz az olyan pillanat, mint ami velem történt pár éve a Szentmihályi úton (XV. ker.), amikor egy hatalmas kátyúba bicajjal belehajtva a hátsó csomagtartómról a táskám az út közepére esett. Mögöttem egy BKV buszt látva végigpergett, hogy akkor a táskám és tartalma minimum 50 ezrembe fog fájni. Erre a busz lassított, kitette az indexet, és félig a másik sávba behúzódva megállt a táskám mellett bevédve azt. Míg oda nem értem, ott állt (talán egy-két perc volt az egész) majd mikor látta, hogy fölvettem továbbhajtott. Én meglepettségemben csak ott integettem neki, hogy hatalmas köszönet, de sajnos a rendszámát elfelejtettem leolvasni, hogy megköszönhessem írásban is, hogy vannak, akik másokra figyelve és vigyázva tudnak vezetni. 

*********

Tudtad?

Ha együttműködőbb közlekedést és kevesebb balesetet szeretnél, akkor furcsamód az a legcélravezetőbb, ha eltávolítod a jelzőlámpákat és a táblákat, és növeled a bizonytalanságot az utakon. Olvasd el ezt a cikket!