Az elmúlt hónapokban 3 olyan esettel volt alkalmam találkozni, ami az alábbi poszt megírására késztetett. 3 olyan eset, ami nekem mindennél jobban bebizonyította, hogy NEM jogosítvány függő, hogy mennyire tartjuk be a szabályokat (vagy egyáltalán tudjuk azokat). Kétszer bringán ültem, egyszer autóban.
Mai napig foglalkoztat, hogy mit mondanak a gyereküknek, amikor az oda áll eléjük, és megkérdezi:
- Apu/Anyu, mehetek suliba bringával (egyedül, rollerral, gyalog, stb.)?
- Apu/Anyu, mehetek suliba bringával (egyedül, rollerral, gyalog, stb.)?
Vajon vannak-e magukhoz annyira őszinték, hogy azt a választ adják:
- Nem kisfiam/kislányom, mert az apád is úgy vezet, hogy ezért te veszélyben lennél.
Az első kettőnél mai napig nem értem a vezetőket, hogy miért a másik nevelésével vannak elfoglalva, és lesznek önjelölt KRESZ-professzorok, amikor totál hülyeséget óbégattak.
Az 1. képnél egy PÁV vizsgával is rendelkező taxis oktatott ki, hogy miért megyek át a kanyarodósávján, amikor nekem piros a lámpa (ami a Hungária körútra jelez pirosat...).
A másodiknál pedig azt sérelmezték, hogy miért nem az út szélén közlekedek, amikor épp balra kanyarodok... (balra kitett kézzel, kb. 25-tel mentem egy 30-as övezetben, ahol meglehetősen hirtelen ért a fenekembe, és nyomogatta a gázpedált.)
A 3. eset pedig a 4-es főúton autóval volt, ahol folyamatosan azt kellett figyelni, hogy az engem előző nehogy frontálisan menjen bele a szembe jövőbe. Holott az átlagtempó nem a táblán jelzett volt, és mégis egyeseknek ez sem volt elég...
Kérdezem én, mikor jutunk el oda, amikor az ember - közlekedjen bármivel - vigyázni fog a gyengébbre? Ha kamiont vezetsz, az autósra, ha autóval a bringásra, motorosra, ha bringával a gyalogosra? Amikor alap lesz, ha zebrán megy át valaki, nem lehet a hibás, ha elütik, hiszen ott csukott szemmel is át kell tudnia menni? Miért a másik nevelésével foglalkozunk, ahelyett hogy a saját vezetésünkre figyelnénk, és arra, hogyha a másik véletlenül hibázik, akkor azt kivédjük? Mert igen, úgy gondolom, hogy ameddig mi emberek vezetünk, fogunk hibázni. És éppen ezért figyelnünk kellene egymásra, és nem kioktatnunk a másikat.
Talán egyszer eljutunk oda, hogy Együtt Közlekedünk, és több lesz az olyan pillanat, mint ami velem történt pár éve a Szentmihályi úton (XV. ker.), amikor egy hatalmas kátyúba bicajjal belehajtva a hátsó csomagtartómról a táskám az út közepére esett. Mögöttem egy BKV buszt látva végigpergett, hogy akkor a táskám és tartalma minimum 50 ezrembe fog fájni. Erre a busz lassított, kitette az indexet, és félig a másik sávba behúzódva megállt a táskám mellett bevédve azt. Míg oda nem értem, ott állt (talán egy-két perc volt az egész) majd mikor látta, hogy fölvettem továbbhajtott. Én meglepettségemben csak ott integettem neki, hogy hatalmas köszönet, de sajnos a rendszámát elfelejtettem leolvasni, hogy megköszönhessem írásban is, hogy vannak, akik másokra figyelve és vigyázva tudnak vezetni.
Talán egyszer eljutunk oda, hogy Együtt Közlekedünk, és több lesz az olyan pillanat, mint ami velem történt pár éve a Szentmihályi úton (XV. ker.), amikor egy hatalmas kátyúba bicajjal belehajtva a hátsó csomagtartómról a táskám az út közepére esett. Mögöttem egy BKV buszt látva végigpergett, hogy akkor a táskám és tartalma minimum 50 ezrembe fog fájni. Erre a busz lassított, kitette az indexet, és félig a másik sávba behúzódva megállt a táskám mellett bevédve azt. Míg oda nem értem, ott állt (talán egy-két perc volt az egész) majd mikor látta, hogy fölvettem továbbhajtott. Én meglepettségemben csak ott integettem neki, hogy hatalmas köszönet, de sajnos a rendszámát elfelejtettem leolvasni, hogy megköszönhessem írásban is, hogy vannak, akik másokra figyelve és vigyázva tudnak vezetni.
*********
Tudtad?
Ha együttműködőbb közlekedést és kevesebb balesetet szeretnél, akkor furcsamód az a legcélravezetőbb, ha eltávolítod a jelzőlámpákat és a táblákat, és növeled a bizonytalanságot az utakon. Olvasd el ezt a cikket!