A minap történt velem, hogy Kistarcsáról Csömör felé földúton biciklivel mentem, úgy 35 km/órás sebességgel, és egy autóban ülő személy hosszas mögöttem való tipródás után nagy nehezen leelőzött. Az eset nem azért különös és említésre méltó, mert nem tehette volna meg. Megtehette, joga volt hozzá, és szabályos is volt. Csupán értelmét nem láttam, mert így annyival volt előrébb, hogy előttem haladt, igazán gyorsan nem tudott elmenni előlem, mert a földút minősége nem tette lehetővé. Ellenben nekem sokkal több port kellett benyelnem, mindössze azért, hogy előrébb lehessen 5 méterrel. Hogy ne csak negatív történeteket írjunk, meg kell jegyeznem, hogy ugyanezen az útszakaszon jártam már ellenkezőleg is. Egy előttem haladó autós, lehúzva az ablakát intett nekem, nyugodtan előzzem meg, s előtte friss levegőben haladhattam tovább.
Az ominózus földút |
Emiatt hazaérve elgondolkoztam hasonló eseteken, mikor szabályosan, de mások számára mégis visszatetsző helyzeteket teremthetünk. Így elsőként a legtöbbet emlegetett biciklivel a sor elejére beállás jutott eszembe. Hazudnék, ha azt mondanám, nem csinálom, mert szoktam, nem is kevésszer, s tudom, vannak akiknek ez nem tetszik. Mégis próbálom körültekintve csinálni, azaz ha külső kerületben gyér forgalom van, és csak páran állnak előttem, nem megyek előre, mert minek, úgyis gyorsabbak, nem akarom föltartani őket. Ha viszont csúcsidőben torlódik fel jókora sor, s abból jó páran még kanyarodni is akarnak, akkor álló sor mellett mindig előre megyek, mert sok zöld lámpával kerültem így már előrébb. Ráadásul csúcsidőben bármennyire meglepő, számtalanszor haladok biciklivel az autókkal egy tempóban, így az újra előzgetés esete sem áll fenn.
Számos egyéb ilyen helyzet van, amit körültekintve próbálok kezelni, hogy a végén - amennyire lehet - legyen jó mindenkinek. Nálam a közlekedésben a legfontosabb résztvevő a közösségi közlekedés. Ha például busz jön mögöttem, amint tudok, lehúzódok a legközelebbi kereszteződésnél, így aki több tucat embert szállít, hadd mehessen. S jó látni, mikor megköszönik, s úgy hazaérni, hogy ma is ha egy picit is, de legalább előzékenyek voltunk.