Pár ok, amiért lehet, hogy nem használják a bicajutakat

Mostanában elég sokat hallani főpolgármesterünk szájából, és lehet olvasni Budapest logóval ellátott szóróanyagból, hogy a "biciklisek" sajnos nem mindig használják a bicajutakat - holott az kötelező, ehelyett viszont sokan inkább az autóforgalomban tekernek. A teljesség igénye nélkül pár kép, amelyek a lehetséges okok között vannak.

1. Aknatető-csapdák #1

Ez a hiba úgy egy hónapig éktelenkedett a Veres Péter bicajúton. Egy ideig még volt korlát, ami jelezte, de aztán biztos úgy gondolták, nincs is szükség rá. Sötétben nagyon izgalmas volt időben észrevenni. A múlt héten sikerült visszaaszfaltozni.

2. Ússzunk!

Nagyicce HÉV megállónál már megszokott jelenségnek számítanak az óriási tócsák. Kikerülésük "szerencsére" könnyen megoldható, mert jó nagy az aszfalttenger.

3. Szakszerű vízelvezetés

Mátyásföld alsónál házilag oldották meg, hogy ne a járdán álljon a víz. Cserébe van egy kisebb zökkenő.

 

4. Aknatető-csapdák #2

A kép talán nem adja vissza eléggé, de aki már használta a bicajutat, az tudja, mennyire sok csatornafedél tarkítja. Persze szintbe állítva alig vannak, így vagy kerülgetni kell, vagy döccenve átgurulni.

Ennél jóval több hibát lehetne felsorolni a Veres Péter úton, amelyek nap mint nap teszik kalandossá a közlekedést (pl. Cinkotán továbbra se lehet érteni, hogy a táblázás szerint mit is várnának el attól, aki biciklizni merészkedik). Arról nem is beszélve, hogy a Kerékpárosklub szerint 12-szer balesetveszélyesebb az egyoldali kerékpárutak kereszteződésein átkelni, mint a kétoldali kerékpársávok esetén.

Azok a bicajosok, akik szeretnek tempósabban menni, vagy vékony kerekük van, még több akadállyal találhatják magukat szembe, hiszen elvileg bicikliúton max. 30-cal mehetnek. (Ugyan ezt nem nagyon ellenőrzi senki sem, de az út minősége szinte lehetetlenné teszi a legtöbb helyen a gyorsabb haladást.) 

A Veres Péter bicikliút ugyan nem ma épült, ezért számos hibáját az akkori szemlélet okozza, azonban sajnos van olyan bicajút is, ami nemrég épült, mégis bőven van probléma vele. A legnagyobb gond azonban mégis az, hogyha megépül valami, akkor utána a karbantartásról mintha megfeledkeznének.

Mindez nem csak országunkban jellemző probléma, mert Németországban is számtalanszor megtapasztaltam, hogy nem mindig használták a megépített bicajutakat. Általában ennek ott is jó oka volt. Így addig is, míg nem oldódik meg ez a kellemetlenség, autót vezetve próbáljunk meg úgy vigyázni az úton tekerő bicajosokra, mint ahogy a bicajosoknak a kerékpárúton kóricáló gyalogosokra kellene.