Ezt a kérdést egy hölgy bömbölte nekem autója lehúzott ablakán keresztül, amikor tegnap este a Baross Gábor utcából kanyarodtam balra, át a HÉV síneken a Veres Péterre. A reakciómat persze nem várta meg, úgyhogy csak egy bárgyú mosolyra futotta tőlem. Kedves autóvezető asszonyság, természetesen tudom, hol a bicikliút, ott, ahol eddig volt. Felháborítóan renitens magatartásom magyarázata a következő.
Először is a kedves hölgy talán a visszapillantójából láthatta, hogy kapásból az első kisutcába lekanyarodtam jobbra (ami durván 30-40 méterre volt), és eleve ez is volt a szándékom. De ezért nem vagyok hajlandó leszállni a bicikliről, áttolni a síneken, a zebrán, mert ugye közvetlen összeköttetésem nincs abból a kereszteződésből a kerékpárútra. Nem vagyok hajlandó 3x-4x lassabban megtenni azt az utat, akadályokon átvergődve, hogy aztán ugyanoda lyukadjak ki. Miért is? Mert szeretem, ha ésszerűen, gyorsan és kényelmesen közlekedhetek bringával. Ezt bocsássák már meg. Mindezt késő este, nulla forgalomban, a forgalmat nem korlátozva tettem, ráadásul a Veres Péter út egy olyan szakaszán, ahol az útburkolat eleve olyan széles, hogy szinte így is elférne ott egy kerékpársáv, és a csajszi sávon belül lazán meg tudott előzni.
Jó, tudom, én vagyok az aljas szabályszegő, mert a KRESZ kötelezővé teszi a kerékpárút használatot elvileg még erre a nyúlfarknyi szakaszra is. Utálom a Veres Péter bringagyászt. Utálom, mert szar, ahogy van. Utálom, hogy lassabb vagyok rajta, hogy útban vannak a Demszky-karók, hogy elcsapnak az autók a kereszteződésekben, hogy rosszul karbantartott és ráz, hogy sokszor kerülgetnem kell a gyalogosokat. Éppen ezért el is kerülöm, ha lehet. Utálom, hogy egy ilyen ostoba jogszabály miatt az ilyen óbégatós tyúkok tulajdonképpen jogosan kiabálhatnak, dudálhatnak rám. A nagy hóesés után ezért örültem neki, hogy napokig hozzá se fogtak a bringautak takarításának, mert a vastag, húsz centis hóréteg volt az aduászom arra, ha esetleg egy értetlenkedő rendőr vagy dudáló autós zokon veszi, hogy az autóforgalomban tekerek - a bringagyász-használati kötelezettségtől eltekintve szabályosan és körültekintően.
 |
| Rádudálás-kezelési útmutató |
Nem szeretem a mondvacsinált autós-kerékpáros konfliktust, nem is ennek szítására ragadtam billentyűzetet. Hanem az fordult meg a fejemben, hogy ezt az esetet leszámítva csupa kellemes élményem volt az utóbbi időszakban az autó-busz-kerékpár együtt közlekedést tekintve. Igyekszem mindig körültekintő lenni a forgalmi szituációt figyelembe véve: számtalanszor engedtem már előre autót vagy buszt, ha úgy ítéltem meg, nem érdemes elé mennem például egy kereszteződésből kikanyarodva, mert csak fölöslegesen kéne megelőznie. Ezt általában meg is köszönték. Nem dudált le senki se, ha időben balra "indexeltem" és a sáv közepére húzódtam a gyors és kiszámítható kanyarodás érdekében, de akkor se, amikor a hosszú kocsisor elejére csorogtam a pirosnál. És mindez Budapesten, ahol pár éve még ez a minimális együttműködés is elképzelhetetlennek tűnt.
Nem akarok arra buzdítani senkit, hogy szegje meg a KRESZ-t, még ha ésszerűtlen és olykor akadályozó is. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kezeljük rugalmasabban a forgalmi szituációkat, figyeljünk egymásra, közlekedjünk együtt és engedjük vissza a kerékpárt az útra, ahova eredetileg is való.